Kezembe került a netről egy kőtábla, amely a Teremtés időszakában keletkezhetett, feltehető, hogy az Úristen valamelyik írnoka rögzítette. Íme:
Amikor az Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott művén. Estefelé arra járt egy angyal és megkérdezte az Urat: „Miért töltesz el ezzel ennyi időt? A férfi teremtésével kevesebbet bajlódtál.”
És az Úr így felelt: „Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam a nőt?”
„Nem láttam.”
„Hát tudod, a férfi teremtésekor nem kellett annyi szempontot figyelembe vennem, mint a nőnél. Hallgasd meg — mondta az Isten — csak a legfontosabbakat.
— Mosható legyen, de ne műanyag.
— Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, melyek mindegyike cserélhető legyen.
— Mindenféle étellel működjön.
— Képesnek kell lennie egyszerre több gyereket a karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig.
— És mindezt két kézzel.”
Az angyalra a hallottak mély benyomást tettek. „Mindezt két kézzel? Mondd, ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra. Várj holnapig és fejezd be őt akkor!” — tanácsolta.
„Nem — felelte az Úr — már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívemnek legkedvesebbje lesz.”
Az angyal közelebb jött és megérintette a nőt. „De Uram, olyan puhának alkottad őt!”
„Igen, puha, de közben erős is tápláltam bele. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz majd”.
Tud gondolkodni?” — firtatta az angyal.
„Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is” — válaszolta az Isten.
Az angyal megérintette a nő arcát: „De Uram, ez a teremtmény ereszt. Túl sok terhet róttál rá!”
„Nem ereszt… ezek a könnyek!” — javította ki az Úr az angyalt.
És ezek mire valók? — kíváncsiskodott az angyal.
És mondta az Úr: „A nő könnyekkel fejezi ki örömét, bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét!”
Ez igen nagy hatást tett az angyalra. „Uram, zseniális vagy, te mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos lesz!
„Igen — részletezte a Teremtő — Én előre látom, hogy ez a teremtményem olyan erők birtokában lesz, amelyek mindenkit ámulatba ejthetnek. Csak a leglényegesebbeket sorolom:
ERŐS lesz:
— Meggyógyítja magát, ha beteg lesz és képes lesz napi 18 órát dolgozni!”
— Képes kezelni a maga és mások gondjait és nehéz terheket hordozni.
— Harcol azért, amiben hisz.
— Kiáll az igazságtalansággal szemben.
— Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud jobb megoldást.
KÜLÖNLEGES LESZ:
— Magában tudja tartani a boldogságát, szeretetét és véleményét.
— Mosolyog, amikor sikoltani szeretne, dalol, amikor sírni volna kedve, sír, amikor boldog és nevet, amikor fél.
— Keresi és meg is találja azt a további erőt, amely az élethez kell.
ÉRZELMI TÖLTÉSE MAGAS lesz:
— Átadja magát, hogy a családja gyarapodhasson.
— Elviszi a szeretteit az orvoshoz, ha azok félnek.
— Szeretete feltétel nélküli.
— Sír, ha gyerekei győzedelmeskednek.
— Boldog, ha barátai jól vannak.
— Örül, ha születésről, vagy esküvőről hall.
— Szíve összetörik, ha közeli rokona, vagy ismerőse meghal.
— Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet.”
Az angyal meghatottan borult le az Úr lábához: „Köszönöm Uram, hogy a majdani világ számára ilyen remekművet alkottál! De mondd, hibákat nem kevertél az alkotásba?”
Az Úr pedig így szólott: „Szándékosan nem! De lehetséges, hogy majd néhány tulajdonsága másképpen nyilvánul meg. Pl. az, hogy a véleményét magában tartja, bizonytalannak tűnik számomra is. Lehet, hogy elvárja majd a párjától, hogy olyan legyen, amilyennek ő elgondolja. Kritikus pont az is, hogy elviseli-e a kritikákat! Továbbá még dolgoznom kell azon, hogy ne akarjon mindent ő eldönteni, engedjen valami teret másoknak, például a férfinak is. És hibája az is, hogy tudja, mennyire értékes. És a férfiakat erről naponta emlékezteti! Szóval tudom, hogy még formálnom kell ezt a teremtmény.”
Ennyit olvastam le a kőtábláról, illetve a tábla darabjaiból. Ugyanis a kőtábla összetört, számos darabját kellett összeilleszteni, amíg a szöveg értelmezhetővé vált. Sok jel mutat arra, hogy a táblát szándékosan törték össze, mégpedig jóval a Teremtés után. Mocorog bennem egy gondolat: csak nem az Úristen vágta földhöz, amikor azt tapasztalta, hogy a nő nem egészen úgy működik, ahogy az Isteni szándék eltervezte? És mikor azt vette észre, hogy sem a nő, sem a férfi nem olyan, ahogy őket a munkaasztalon létrehozta, vagyis a
Legutóbbi módosítás: 2010.07.30. @ 11:42 :: Bonifert Ádám