Varázsgömb füstjében,
felgomolyog sorsom,
kódolt üzenetét,
génjeimben hordom.
Őseim reménye
átsuttogja álmom,
holnapom jóslatát,
kértem, de nem várom.
Nem akarom tudni,
vár-e még a hajnal,
vagy csak reám tekint
mosolygó vigasszal…
Jobb lenne csak ébren,
minden álmom várni,
mindent, ami elmúlt,
újra szépnek látni…