Elken?dik léptem,
az utca gócának szerve vagyok
szemem fényesíti fizetségem,
egy állomás lámpafénye minden vagyonom.
Talpam csuklik a csutakos járdán,
árván permetez az es?
megmosdatom tekintetem síkos hátán,
kigyullad a villanypóznás városi erd?.
Kócolja szell? arcom élét,
hanyatlik a csönd, gyomromba nyeltem
fogaimmal minden ember közömbösségét,
ízes megnyugvásra szeltem.
Körmömmel szántom a szánalom terét,
nyelvét rántom b? beszédemnek
átléptem éveim hosszú perét,
engem az életre ítéltettek.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.06. @ 22:49 :: Csonka János