emlékezések hulló levelei a postaládában – mai élmény
Mottó: “Már csak a homloka látszik a napnak,
kócos selyemhaját fésüli a fény.”
Abonyi Attila: Naplemente
futunk a parton csóvák a fák között
unokatestvérem és én küll?kön lépkedünk
míg odakint a part kékl? homályba öltözött
ne hidd ki ugyanúgy elmentél kedvünk-
kel mintha már utolérnéd mint unokatestvérem
hisz ahogy ? te is voltál régen
rokon most megfordulsz a stégen
egy lapot fúj a szél lehetne újság
egy levelet hord nehézkesen a postás
futunk utána a parton olvasni fényben
de elpirul arca sötét akár a szégyen
képünk ráncos foltos és borostás