Azt a sok szép gyermekévet,
A sok vidám emlékképet,
A tör?dést, az imákot,
S szeretetb?l a világot:
Köszönöm!, hogy vagy Te nekem,
Hogy boldogabb az életem,
Hogy nem fáj a bú, a sírás,
Mégsem teljes ez az írás.
Nem lehet azt megköszönni,
Ami szép volt elfeledni.
Nem is fogom soha, soha!
Bizonyít e vers pár sora.
Hallom: mikor énekeltünk,
Látom: hogyan nevetgéltünk,
Érzem: milyen boldog voltam.
Ami csak szép, mind megkaptam.
Mikor esténként meséltél,
S olyan szépen énekeltél,
És mikor rám kötényt adtál,
Sütköl?dni tanítottál…
Sose fogom elfeledni,
Mégsem tudom megköszönni,
Azt,hogy van egy édesanyám,
Aki szeret, s vigyáz reám,
Azt, hogy van egy szép családom,
S vagy Te nekem a világon!
Legutóbbi módosítás: 2010.08.10. @ 13:55 :: Bihari Csilla Rózália