B? nyállal csókolj,
nyári kapukat fest? évszak
es?t markolj,
felégett vén pad.
Csoszognak mereng? tekintetembe,
a-nyárlomos id?k
itt lakunk a fejembe,
én és Te;Tél Hercegn?.
Faragnék ujjaimmal tenyeredbe
összetartó kézfogást,
most beleírnám gyönyör? szemeidbe;
a nyári ujjongást…
De most hova pihenjen fejem,
nélküled otthontalan így!
Term? talaj a szívem,
s magjaidra vágyik.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.11. @ 19:34 :: Csonka János