nyári ruhám fodra hogyan lehetnél
vagy én szemüvegeden ujjbegylenyomat
sétálnál azon az oldalon hol üvegről nézlek vajon hol is vagyunk
hajadon tűzött tollakon már szalad az idő mi áll e kis szobában és nem süt ide a nap
bennem kellene már az ajtóknak kinyílni ahonnan láthatom ismét összekulcsolt kezedből elérem kulcsaimat
szomorúságból bélelhető magányokat levetni hadd guruljanak le a dombon
szaladj utánam inkább ha vetkőzik a rét lábam nyomán virágot szórva szerte
vagy csak ülök sarokba bújva bennem is holt lámpafény remeg míg olvasom
múlt költők meg nem írt verseit csendes tehetetlenségben
megágyaz most itt a jelen de még visszaintek a dombról
s lám te már kezedben tartod szandál-melegem
Legutóbbi módosítás: 2010.08.15. @ 18:28 :: Marthi Anna