Faltörő kos, korbács kellene itt,
hogy ledőljenek a bálványok
csillagmázas hamis isteneik,
törpe gnómok, üres meddőhányók.
Pallosra emelt jog ma az önkény,
vér szitál összeszáradt erekből.
A lét kicsorbult, nem védi törvény,
eltorzult eszme kényre, kedvre öl.
Áltat s mérgez, megszólalni nem mer.
Önmagától retteg, fél az ember,
mert hiszi, túl nagy fény ostromolja.
Habzó szájjal borulnak le elé,
imádják mind, mintha Isten volna
s a világot újra teremtené.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.16. @ 07:19 :: Seres László