Könyves Tóth Enikő : Jöttél felém…

A.A.G-nek

 

Összekulcsolt kezünkön a pecsét

Forró áramlatok pengéi villannak

Fehér inged szentként villámlott az égen

Rózsáid ontották illlatukat felénk

Szemed kékjében fürdött a lelkünk

Szívünkben lüktet?en eggyé vált a perc

S a remény

Mit nem választhat el a messzeség.

 

Még egyszer nyisd ki felém az ajtót

Szívem újra virágként bomlik eléd

Pihe könny? ébredéssel

Itt a hajnali álom

Az örök vágy kiapadhatatlan hitében

Hisz bizonyosság van

A szerelem egy utolsó életért.

 

2010. aug. 17.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Könyves Tóth Enikő
Szerző Könyves Tóth Enikő 18 Írás
Debrecenben születtem, 1953-ban, neves református dinasztiában. Több mint 20 évig tevékenykedtem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, ahol élénk szellemi és kulturális élet résztvevője voltam. Hivatásom: könyvtáros. A művészetek, elsősorban az irodalom szeretete végigkíséri életemet. 1997-től Izraeli tartózkodásom során, érintett meg újra meg újra az alkotás semmihez sem hasonlítható varázsa, az öröm adni a versek üzenetén át a szeretet lélekhangjait. "...Várni kell, hogy emlékezni tudjunk... De még az sem elég, ha vannak emlékeink. Ha megsokasodtak, meg kell tanulni, hogy mindent elfelejtsd, és várni kitartó türelemmel várni, hogy feltámadjanak megint... - akkor talán az emlékek méhéből valamely ritka órában feltámad egy vers első szava és elkülönül." - Rainer Marie Rilke