kisslaki : ISMERED BAJOR ANDORT ?

Egy Literátus barátom kérdezte…

 

… hogy, ismerem-e Bajor Andor írásait. Sajnos nem, mondtam mentegetőzve, okolva az idegen országot, ahol élek, a távolságot, és az évtizedek múlását. Pedig nagyon ismerősnek tűnt a név; tudtam, hogy agytekervényeim tárházában fel-fel is bukkan, mint fuldokló feje a víz színén. De ha azt így mondanám a barátomnak, ö csak bólogatna; persze, persze, ismerősnek tűnik, persze.. Esténként pihentetőként valami „rémálom-riasztó” vidámabb írással szoktam ágyba mászni. (Móra, Twain, Leacock, Haek, Karinthy. Etc). Tegnap rég olvasott -(sokat olvasott !!!) könyvet kotortam le a könyvtáramból a „Nevető Parnasszus”-t.

 

Kinyitottam. Vagy tucat Bajor írta paródia röhögött ki rám. -Többek között saját magáról is: Bajor Andor: „Indián lett a keresztapám.” Elkeseredtem, hogy milyen rövid is az emberi elme. Hát még az enyém… Ezért idemásolom Kányádi Sándor versét sokunk nevében is, Bajor Andor megkésett tiszteletére:

 

 

Homéroszba kapaszkodva

 

ki elsirattam annyi jó barátot

téged siratni nincsen már erőm

csak illendőségből klapanciázok

helyezek néhány szál előre gyártott

hervadni se tudó nájlonvirágot

sírhalmodra végtisztességtevőn

miért tagadnám becsapottnak érzem

magamat de magunkat legkivált

bár sejtettük nem hittük volna mégsem

hogy megszökhetsz az első résnyi résen

hová nekem is készül érkezésem

s hová megálljt már hiába kiált

földi lakó kinek meg nem születni

lett volna az eszményi állapot

a vén vak is emlékszel ezt kesergi

boldognak magát nem mondhatja senki

míg a ladik vele az odalenti

jól őrzött kapun által nem jutott

jó negyven évig együtt féldegéltünk

magunkba bízón tudva kik vagyunk

s bár parádékon nem döngött a léptünk

félvén se félve egyre csak reméltünk

akkor is ha évekre elsötétült

jövendőbe vezérlő csillagunk

lassan aztán megfogyva meg is törve

s görnyedezve egy átoksúly alatt

prófétánk lett a hét város szülöttje

s jöhetett már megkésve-sündörögve

a szabadság már csak a bölcs görögre

gondoltunk s neki adtunk igazat

de mióta a házsongárd göröngye

reád dübörgött minden kis rigó

kora tavasztól késő őszig egyre

kitartóan egymással versenyezve

azt fütyüli hogy élni volna jó

miért mentél el bandi bandikó

 

Kolozsvár, 1991–2001

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:12 :: Adminguru
Szerző kisslaki 253 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de