Bonifert Ádám : Ott mondj hálát

Nyomtatás

Ahol a szivárvány íve véget ér,

és színei a légbe beolvadnak,

ahol  behunyja fénylő szemét a Nap,

s a fényhullámok sötétbe merülnek,

ahol a hajnal megszüli a reggelt,

s az éji álmok végleg elcsitulnak,

hol madárfütty és virágillat elfogy,

és nem simogat a kóbor, kósza szellő,

hol zene és szó a csendbe belehal,

s a belső hangok lassan elnémulnak,

ott mondj hálát a röpke földi létért,

mert mindezek már a semmibe hullnak –

ott a szív és lélek már cserbenhagyott,

bár te még mindig hiszed, hogy létezel.