Anyag itt minden, kérem – kirakott k?vel.
S a pokol? Ugyan már! Kibírom tüd?vel,
hogy szívom fel magamba, fújom, mint a macska,
széthúz ez az egész, s isten tudja, mi az,
mi összetartja.
Talán az, hogy mégis összeérnek. Kezek.
S repül?k kábelt fektetnek az égen. Veled
iddogálva. A felh?nek hiába akármennyi,
nehéz könny?nek lenni.
Nyár van még, ahhoz méltóan kell tenni.
A sör habzik palástolva a korsó dermedt falát,
mint gyermekek a csörg?re, nevetjük a halált.
