Apropo Seres László: Szerelmeink c. verse
Óvodai székek nyikorognak,
fiú súg – Láttam a pillangódat,
megmutassam a fullánkom?
Ne! – rázza fürtös fejét Kata.
Ugyan, csak kis idő, úgyis
rád repülök…
– De én nem akarom!
Jövőre az iskolában Anna,
majd akarja…
Évek múlva
Anna csak áll. Egy meg egy: kettő,
hitte ő, de így hárman, párban?
Fiú szeme villan, mi van abban,
manapság, ugyan, kéthetente három.
És a többi? – kérdi a lány oly bután.
Ugyan már, ne parázz, téged szeretlek,
semmi gáz… érted ugye…Igen – így a lány.
Azóta kézenfogva, andalogva, ki kivel jár…
kit érdekel már?
Legutóbbi módosítás: 2010.08.21. @ 20:10 :: Sonkoly Éva