Az els?éves véd?n?szakos hallgató egy Tolna megyei kis faluból érkezett a f?iskolára. Az Erkel utcai lánykollégiumban egy négyágyas szobában kapott helyet. Meghúzta magát a legszéls? ágyon, hangját is alig lehetett hallani. Bejárt az el?adásokra, szorgalmasan tanult, de a lányok viháncolásaiban, bulizásaiban nem vett részt, hiába hívták. Még cukkolták is az évfolyamtársai, hogy azért hízik szemmel láthatóan, mert állandóan otthon ül, és csak kötöget, mint egy nagyanyó.
Karácsonyra sem utazott haza. Nincs pénze vonatra – magyarázkodott, meg úgysem látnák szívesen a szülei.
Közeledtek a tanévvégi záróvizsgák. Egy májusi napon, amikor a szobatársai a gyomorszorító anatómia-írásbelire igyekeztek, ? otthon maradt. Olyan furcsán fáj a hasa, nem bír elmenni; hagyják csak, biztosan hamarosan jobban lesz – nyugtatta a lányokat.
A takarítón?, amikor – munkája végeztével – még bevitt egy új nagy papírhengert a WC-be, friss vércsöppeket vett észre a kövezeten. „Ejnye már, ezek a lányok, nem tudnak vigyázni? Ilyet még nem tapasztaltam.” Ahogy visszatért egy felmosóronggyal, valami macskanyávogás-szer? hangra lett figyelmes. A szemetesedényben egy él? egészséges újszülött kapkodott leveg? után…
A szülészeten a n?vérekt?l a Kuka Julcsi nevet kapta…
(Történt: 1984-ben, Budapesten.)
Legutóbbi módosítás: 2010.08.22. @ 09:17 :: Szilágyi Erzsébet
