Magasra nőttek itt a fák,
lombok rejtekében
aranyfénylő napsugár
gyémánt port szitál.
Apró kavicsok ragyogása
a szememben Téged is megtalál…
Bokrok ágai suttognak csendben,
rejtelem fátylát szétszórják,
lila virágkelyhek elrejtik.
Bársonyos moha takarót
a tenyerembe rejtem,
ujjaim a dobogó kőre
félénken teszem.
Amit Föld anyánk
előlünk rejteget,
e csodás sziklának életet jelent.
Érzem a kőben
őseink szívverését.
Dobog e kő,
mint a Te szíved és az enyém!
Legutóbbi módosítás: 2010.08.22. @ 11:11 :: Dvorák Etela