Még jó, hogy jól beszélt a parlamentered,
s úgy írta körbe görbe óhajod,
a nőneműt becsülve bennem szónokolt,
csak aztán kívánt mindkettőnknek jó vadászatot.
Elfogadtam, amit egy nő titkon soha. Öledbe írtam,
Legyen így, ha így kell lennie – s hozzáfűztem még,
Ha így te, hát majd én is úgy.
Hordom, ha kell a csúnya gúnyám,
de te büszkén viseld a gúnyt!
Magadban persze és csak néha nap,
amikor eszedbe jutnak túlsúlyos szavak,
melyeken felülkerekedni, hogyha megpróbál e fő…
alul marad, mert tudja, ettől nő a nő!
Nem megyek utánad, csak, ha hívsz.
Én nem akarlak rajta kapni a saját megbánni valódon,
hiszen legalább öt évre való tüzelőm van,
de ha mégis fagyoskodnom kell, az a saját hidegem lesz –
Én nem kötődöm túl sok idegenhez.
Gyakori vendég nálad a gyáva,
szerelmes vagy a megszokásba.
Megrögzött képeknél alig van rosszabb;
akikkel voltál, mindben ott vagy.
Végtagok nélkül lehúz az örvény;
Életben maradni! – csak ez a törvény.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.25. @ 15:50 :: Kőmüves Klára