Szendrői Csaba : Háttal a sötétnek

alighogy az ember feln?

egyb?l veszne vissza

tüzet rakna

hogy valaki tanítsa

 

alig hogy az ember okos

rájön az id? az ára

áldozná be

ha abból visszajárna

 

alig hogy az ember szerény

máris álszerény lesz

nehéz csendben

magadban az egészet

 

alig hogy az ember csendes

az id? billenése

megalkuszik s

visszaszáll a bölcsességbe

 

ha az emberek feln?nének

és elfogadnák az id?t a

jutalomtalant

a semmiben lelnék

meg a bölcsességet

a szellem pengette lant

halható és puha lenne

minden egyszer? hang

egyszer? hang lenne

a pénz a tárgyak

s hang lenne a presztízs a rang

egyszer? lenne

mint a semmi

megszoknánk

hogy folyton a kapuban áll

zene lenne a szív verése

egyszer? csend lenne a halál

Legutóbbi módosítás: 2010.08.26. @ 15:04 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...