Sültkrumplitól telve, Kölyök,
hullahopp, az elmekörök
megszédültek. Elszenderedtünk.
Feldúltuk, majd rendbe szedtük
a szövet
takaró
t
udod
sosem ölelt bölcs?.
A test az óvodás, a száj a köp?cs?,
a nosztalgia ács, jöv?je koporsó,
nincs kettes csapó,
forog a komor show.
Felhigított fejjel, Kölyök,
a fordulatszám feljebb pörög,
és az id? húzza a kéziféket.
A motor robban, végigéget,
a máglya már az égig érhet,
gyere,
sétáljunk inkább, két álmos koala.
Eddig egyedül voltam,
egy bármosdó
hala,
és a porpuha b?r: babátlan bölcs?,
a hit az óvodás, a tett a köp?cs?,
a horizont az ács, a kiköt? koporsó,
nincs kettes csapó,
forog a komor show.
A könnyeidet nyeld le, Kölyök,
mert elt?nünk. A pernye örök,
és a f?szálnak mindegy, hogy
hamvak vagy talpak.
Szeretnek, szavalnak(,)falnak,
majd halnak, két kötéltáncos,
merész páros.
A kamaszkorod, Terézváros:
kóbor áramcsóva a hetvenkettesen.
Vajon elhessegettük ketten,
kedvesem,
és tenyerünk keresztje kéz a kézben bölcs?,
kottafüzettel kürt a köp?cs?,
a messzeség az ács, pilács a koporsó,
van kettes csapó,
boldog a komor show?
