Semmi se örök
csak a változás
mely alakít
hogy mindig más legyél
tenger ölén a csend
hogy lelkek mélyére láss
szavak
lángoló fellegén
Napkiáltás
Várnak rád
zúgó óceánok
hogy feltárják
mélységük titkait
mit csillagszemed kutat
s te
mire megértenéd
havasok kéklő bércére vágyol
a mennybolt orma vonz már
nem a tengerfenék
Vágy feszít
szeretni tanít
elnyúlsz a Föld mellkasán
rejtélyek méhe izgat
Galaxis sors
porszem önmagad
repülsz a semmitől
a mindenek felé
hogy megismerd azt
mi változásra biztat
vagy megmételyez
a volt
a van
a lesz
megszédülten
öntudatlanul
Véred
belesajdul lázasan
a világ szűkmarkún mér neked
míg kevesebb a csoda
és több a döbbenet
új és új érpályák falán
fuss ragyogd át szétomló életedet
úgy indulj mielőtt
fejed örök álomra hajtanád
mint a lázadó folyó
Bontsd és építsd
újra partod
hogy önmagadhoz
mindig
visszatalálj
Legutóbbi módosítás: 2010.08.30. @ 18:37 :: Seres László
