Dús lombba dúl
goromba szélvihar vadul,
s halomba hull a sok levél –
letépve – élte – mindnek véget ér…
Siratja ?ket áganya –
földig hajol, s derékba tör,
ha – meggyötörve ?t –
beléhasít a gyász zaja…
És végül bús véget ér –
nem éli túl a vad vihart…
Gyökér marad csupán –
egykor sudár fa – holt helyén …
a sors kegyetlen, és kemény!
