Horváth István : A GÉP

2010.09.01. Horváth István Vers 29
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

az egyetlen

– emberszabású gép –

az lenne

olyan lenne:

ha magára hagynám

leállna lemerevedne

érezné távozó léptem

vagy ha épp közelítem

hallgatna a jó szóra

és nevén nevezve

időről időre kézen fogna

hívna húzna elepedne

nélkülem mintha nem is lenne

 

mindezt egyszerűen

ahogyan egy véső nyele

belesimul tenyerembe

kitartón és húségesen

erősítné emberségem

 

az egyetlen

– emberszabású gép –

ilyen lenne

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.01. @ 12:13 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.