Hogy mer még írni
fém marta bilinccsel a kéz,
s mit hadar a szív,
ha minden remény elvész?
Mantra dalokat recseg,
s megszomjazik;
szeretni volna jó,
csak szeretni mindig addig.
Ameddig folyhat benne
lüktet? er?, s gyermekké tenne újra,
akivel – lecsókoltuk a csillagos tet?t
és nem lenne szerelmünk szene kialudva.
Csak így vagyok, így egymagam,
de, ha magam vagyok magamban,
mit ér a szó, ha akit szerettem,
nem tarthatom karomban.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.01. @ 12:40 :: Csonka János