ó fent a szél a hegytet?n jambikus
miért nem látja senki sem
láthatatlan karjaival trochaikus
szimfóniákat ölel jambikus elkutyulva
mert dalba száll j
a minden itt j
és égb?l kapott a gondolat
szíved a tájra fekteted
kint hadonász’ mi bent lapul
ha alapul kéne venned
szél-magadból járj le-föl tr
tüd?d is kérlel adj inni itt j de elkutyulva
lent füstbe mentek j
míg imád felh?k felett tr
Drága Anna, az a bajom, hogy tetszik;
de amit a verszenével csinálsz, az több mint szabadosság.
Ha tisztán a gondolatiság és prózahatár nem bírja, mégiscsak kéne a versi eszköz.
Érdemes lenne kotlani rajta.
Ölelés:
Gy.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Marthi Anna
