Fekete árnyékot lobbant
a fáklya, ágaskodó
felh?k riadt csordája
állja utad.
A semmi zátonyán
fennakadt a láng.
Hiába izzott vak
szerelemben a karcsú torony,
megszökött bel?le a világ.
Jeltelen sírban ring Leander,
szemébe temetkezett a homály.
Héró követ a mélybe,
sodródó, letört virág.
Csak egy halk csobbanás a halál,
hullámba ágyaz önnön parancsod.
Kánont dúdol benned a sikoly.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: csontos marta