Seres László : Mindig más vagy

 

 

Ezer az arcod, s egy a szíved,

az arc elküld a szív marasztal,

ahogy változnak ízek, színek,

télen, nyáron, ősszel, tavasszal.

 

Más és más vagy, friss fonott kalács;

forrón, testbarnán, hófehéren.

hevítő tűz, hamvadó parázs,

éhségem – egy falat kenyéren.

 

Kiismernélek, ha hagynád magad,

felfeslene arcodon a máz,

tükröd fényében az árnyadat

 

Szíved feltárná – amilyen vagy;

akkor is ha fáj és megaláz

a kín, hogy végleg enyém maradj.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.05. @ 10:57 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.