az a f?szál
a mindenség tengelye.
a kék bogár
aminek színt és nevet adtál
nem a tied.
csak az aljas ég ölelése
a felejtésé.
téged szúr át a holdsugár,
véred színe, mint
sebesre vert lovakon
a verejtéké.
ezernyi darabból a tükör
sem áll össze, hogy
megmutasson:
íme az ember, aki
a legs?r?bb mocsokban
is hitte, tiszta
maradhat örökre.