Mert vannak titkos szerelmek és titkos szobák is…*
Mikor az alkony közeleg
két pontról indulunk veled,
utunk a hegyen összefut,
s együtt lépjük át a kaput.
Ismerjük már a köveket,
ívük az ajtóhoz vezet,
az a pillanat felemel,
mikor jövök, s te érkezel.
Ott fönt tágul a horizont,
az este friss meséket mond,
s míg borít halk neszű lepel
csillagjátékunk kezdjük el.
Mikor az alkony utolér,
a józanságunk életre kél,
csillagszóróink kihunynak,
érzéseink lenyugodnak,
s járjuk ismét a köveket,
amely a hegyről levezet.
S csillagszikrákat keresve
nyomunkat lepi az este,
falak bőréről peregnek
ott hagyott szivárványpercek.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.08. @ 06:13 :: Bonifert Ádám