Még csak oda se bagózol rám.
Közönnyel kerülsz, mint tegnapi
gavallért új kalandra vágyó,
koruktól frusztrált asszonyok. Ám
nem rázhatsz le, te is jól tudod.
Óvatlanul ébresztett remény
köt, hogy föltárjad nekem, mit is
rejtegetsz. A nyomodban futok,
és nem változtat a tényeken,
ha már nálam alkalmasabbat
találtál. Nélküled is végre-
hajtom tervedet, mely volt. Velem.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.15. @ 11:49 :: Bátai Tibor