Cseri János : Igás

(kép: Kiss Julianna: Emlék cím? grafikája)

 

Szabadulnék, de nem enged

a zabla, terel. Ellenz?s aki irányít;

borún es? szemezget,

nem látom hátrapillantva.

 

Rettegem, merre ránt el

a sodor, köröttem akadály

vízmosta keréknyom-kráter,

megbéklyóz a szolgasor.

 

Teherként rám aggatott igát,

hámot, levetve a már profitált

kiszipolyozó világ,

sírjáról tépek virágot.

 

Legelem egykedv? humorral

a zöldet, – talán nem hagy el

szerencsém – parlagon a korral,

míg a kaszás értem is bezörget.

 

Kedves János, a pirosak nagyon kilógnak;

lehet, hogy Miklyát kéne olvasni (Böröczki Mihály).

Még er?sen gyúrni kéne a szöveget.

 

Ezer üdv:

Gyuri

Legutóbbi módosítás: 2010.09.18. @ 15:15 :: Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.