Mivel minden beszélés kibeszélés – marad a bels? beszéd,
amit olykor hangosan teszek, kicsusszan a széle, elég hülye
a helyzet, hát rásegítek; akár, ha köpködök akaratlan is, amikor
valóban beszélek – s megtaposom, nehogy má’ más vegye észre
vigyorgva, mint egykor mi órán, ha bajszos tanárunk nyomát
jeleztük egy fura topográfián – hova is köpött…; s mi himbálózott
dús bajuszáról lefele, zsebkend?be ill?…; de hát, ilyen a beszéd,
vannak következményei, kísér? jelenségei, meg néha, el-elvétve
az igazság is ki-kibuggyan, az se gusztább, s mégis ott van.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 12:04 :: Adminguru