Ismeret nélkül rogysz elé,
alázatod áthág minden tiszteletet,
nem kívánsz hozzám szegődni; egy ilyen alak mellé,
inkább agyongyötört hitemnek kedvezek.
Egy gyufaszál vagy, a többi közül,
nem is akármilyen fajta,
skatulyába zárnak, csak a gyufa
visz előre, nem fordítva.
Meggyullad, zsigerből bizseregtet meg,
kialvóban a leheletnyi szikra,
olajat öntesz a tűzre,
elismered, kit zársz újra és újra álmaidba,
de magadnak nem vallod be soha, de soha.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.26. @ 16:27 :: Horváth Nóra
