levelet röpít a szél
vörösen izzik az alkonyat
az óra halk járása kísér
s megpihen a mozdulat
értelmet nyer a csend
kizárom a világ zaját
üvegburába temetnek a szavak
ide senki nem juthat be
lassan semmivé válik a gondolat
szél sem érinthet már
– apró lettem –
összehúzom önmagam..
Legutóbbi módosítás: 2010.09.27. @ 10:21 :: Huszárné Vass Edina