Arról szól ez az ?sz, minden kardjába d?l,
ami nem halt meg fiatalon.
Más-más színt hazudnak a levelek, s hullnak.
Fák bólogatnak álmatagon.
A szürke ég es?t küld, hordják a felh?k
az utánpótlást szorgalmasan.
Vetne, szüretelne – bizony, az embernek
így, ?sz közepén sok dolga van.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.27. @ 20:14 :: dudás sándor