Purzsás Attila : Sorstalan

2010.09.27. Purzsás Attila Vers 18
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kopott cip?ben lépdel a magány

sötét sikátorok rejtekén,

koszos szatyrokba csomagolt élet,

újságpapírba rejtett remény…

 

Hideg, kemény pad te drága otthon,

agyongy?rött kartonlapvilág,

kukák mélyére bújó túlélés,

s már senki sem kíváncsi rád…

 

Mint kutyapiszkot járda szegletén,

undorral lépnek át emberek,

csak filléreket kérsz és kis reményt,

árulod sorstalan életed…

Legutóbbi módosítás: 2010.09.27. @ 21:08 :: Purzsás Attila
Szerző Purzsás Attila 0 Írás
Üdv. néktek! rülök, hogy köztetek lehetek! Azt nem mondanám, hogy költő vagyok, inkább lelkes amatőrnek tartom magam, aki ha kell, ha nem leírja az érzéseit, amik valahogy versformában törnek ki belőlem (nem is értem hogyan). Fiatal költőnek sem mondhatnám magam, mert a 46 év csak 46 év (még ha 26-nak is érzem magam)! rök gyerek vagyok, de ezt nem szégyellem. Próbálkozásaimat a költészet terén megpróbálom megosztani veletek, aztán majd kiderül, hogy milyen sikerrel!