Horváth Melinda : Akkor

Amikor csontig rágott
bennünket az éhség,
s üres zsebünkben
megcsörrent a nincs,
és sírva
és nevetve
elmajszoltuk egymást,
mikor maszatos mosolyunk
árkában
hömpölygött a könny,
és színültig csordult
szomjad kortyoltam,
gazdagok voltunk még…

Legutóbbi módosítás: 2010.09.29. @ 17:43 :: Horváth Melinda
Szerző Horváth Melinda 0 Írás
nem itt lakom, ide csak hazavárlak, megtanult érintésekből a legigazibbal börtönöm, templomom ugyanaz a csend csontüregeimbe néha ólmot önt az est ilyenkor én is hazavágyom mindenség karján a biztos semmibe