(Tényleg-vers)
Szerelem elégtével
mi marad az életben;
hamuhordó söpr?vel
pernye száll a nagy égben,
a ropogás emléke,
és a meleg is – tényleg.
*
Akkor én már öregnek,
látlak téged – érettnek;
mennyit dolgoztunk rajtad:
éveid szobrászkodtak,
gondod és én – vés?nek,
szorultunk a kezébe –
ez a rendje: éltében
ki közel van: vés és vág,
marad a leporolás.
*
Alig vagy már, alig én,
testem vágy nem döfi át,
lelket is nehezen lel,
aki bennem megtalál.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Petz György