Kis nyuszi a kertben ugrándozott, élvezte a selymes fű simogatását, és persze közbe–közbe harapintott is belőle. Finom volt a füvecske, harsogott a fogai között.
Így múlatta az időt vidáman szökdécselve, amikor megpillantott valami csodát. Nem messzire tőle egy óriási duci sárgarépa feküdt a zöld gyepen. A nyuszi szíve vadul kalapált, s hinni sem akarta, hogy ilyen szerencse érte, mert finomnak finom a fű is, na, de a répa! A répa az valami mennyei eledel! Állítólag nemcsak a nyuszik szeretik, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni, viszont ezért – sajnos – nem jut minden napra a nyulaknak.
Nyuszink óvatosan közelebb merészkedett a hatalmas répacsodához, körbejárta, megszagolta.
– Hm! Furcsa a szaga! És a formája sem a megszokott! Az eddig fogyasztott répák hosszúkásak, henger alakúak voltak, ez meg gömbölyű! – furcsállotta fejcsóválva, és megpróbált beleharapni.
Ám, amikor a fogát bele akarta mélyeszteni, a répa elgurult előle.
– Nem addig a’! – zsémbeskedett a nyuszi, és újfent megkísérelte megkóstolni.
A „répa” megint odébb gurult.
– A nemjóját! – kezdett méregbe gurulni nyuszikánk.
Újabb és újabb próbát tett, de a répa mindig ellenállt.
– Most már elég legyen! – toppantott egyet tehetetlenségében.
Ekkor nevetést hallott maga mögött, majd egy picike kéz megsimogatta a fejét.
– Jaj, nyuszika! Nehogy megedd a szép új narancssárga labdámat!
– Labda? – hökkent meg a nyuszi, és picit elrestellte magát, hogy ekkorát tévedett, meg el is szontyolodott, hogy oda a finom lakoma.
Kisgazdája mintha kitalálta volna a gondolatát, egy igazi répát nyújtott felé.
– Ha megetted, játszunk a labdával, jó lesz?
Kis idő múlva a kislány és a nyuszi vidám nevetés és makogás közepette gurítgatták egymásnak a répaszínű labdát.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Józsa Mara