Nagy öblű, könyék magas famozsár volt,
a kezek, térdek jó ízével pácolt,
lágy feketébe átsuhanó barna,
a színét lassú, módos munka marta,
s a szája várta, az a nagyra tátott,
a pörgetett és tiszta szemű mákot,
én ütögettem, kedvem beleszítva,
kis gyerekkarom közibe szorítva,
és úgy nógatta – ne sokáig tartson –
a hosszú szárú rúd végét a markom,
míg jó játék volt, sohase volt munka,
de izmom végül fáradón megunta,
az anyám mást tett, mégis odalátta,
majd jóváhagyta óvó pillantása,
csak hajlongott – a kedvem volt a napszám,
friss tészta hengerült a gyúródeszkán,
s míg gyúrta-szelte – gondok se gyötörték,
s a mákos tészta maga volt a fölség.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.05. @ 09:52 :: Böröczki Mihály - Mityka