mintha a repes? szoknyán szállna
Mottó: “jólesne most is a kacér ütés,
melyet titokban ágyékára mért,”
Ágh István: Hajnali zarándoklat
mert mindenkor elj? a hajnal
szél kergeti a napot nagy zajjal
felkapja a teregetett szoknyát
leejti ahogy megvetésb?l dobnák
sárral a lányt s a vörösfül? legény
alig fojtott mosolyát a szegély-
es korcába rejti kábult álma
mintha a repes? szoknyán szállna
de hiába láncolja ágyhoz az álom
a takaró nehéz gyapja nyomja
s ahogy takarodik az éj korma
felrázza már a n?vér és kövér melle
ahogy mosdatja feszül a szikkad testre
csak hasztalan kínját leli az ágytálon