Papp Fruzsina : Az es? dala

 

Éjjel csöndet tör az es? dala,

Bódít fehér liliom illata.

Ablakomon halkan koppan, lágyan csendül,

Akár ha egy könnycsepp arcodon legördül.

 

Mert es?ben könnyeznek a fák,

Néha zokognak órákon át,

Néha szívet tép, olykor nyugtat,

Újrakezdéshez er?t ad.

S néha ráz, mint fát a szél.

S közben napsütést remél.

 

Égb?l a víz igaz és tiszta,

Mintha Isten szeme sírna,

S lelkekr?l a mocskot mossa,

Mert a b?n, a vágy tapad,

Emberhez konokul ragad.

 

Az es? sír, s néha énekel,

A csöndben halkan átölel.

Dala álomba ringat,

Alig hallom már, de áthat.

Esik es?, a könny hullva hull

S az éjre sóhaj borul.

—————————————-

Szia kedves Fruzsina, 

miért került vissza a szerkeszt?be ez a vers? 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.07. @ 20:12 :: Papp Fruzsina
Szerző Papp Fruzsina 23 Írás
Köszönöm,ha olvasol!:)