Nagy Domokos Imre dr. : A MAGYARRA

Szól Diri a Tanáriban:

“Itt a félév, nincs mit várni, – *

 

– Arany János után szabadon, fiammal, gimnázium élményeiből –

 

Szól Diri a Tanáriban:

„Itt a félév, nincs mit várni, –

Tégy betétet a tolladba,

Minden osztályt le kell zárni!

A Tanácstól nagy veszélyben

Forog fejünk, ha elkésünk,

És nincsen leosztályozva

Minden egyes növendékünk”

 

Fogja a Tanár a táskát,

Naplót, tollat, öngyújtóját,

Cigarettát tesz szájába,

S három-géhez veszi útját.

Figyelik ám a tanulók

A Tanáruk érkezését,

S a jövendőtől remegve

Várják az ő belépését…

 

*

 

Repül ám egy táska, ki tudja hol áll meg,

Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál el!

Berepült a táska, és ahol megálla

Egy bánatos légynek lőn szörnyű halála.

     A gazda is jött ám táskának megette,

S asztal tetejére úr-magát vetette.

„Itt van az ideje titeket lezárni!

Kedves Fiatalok, felelni ki áll ki?”

 

Szégyen és gyalázat, csak lapít mindenki?

Magyarból felelni mégsem áll ki senki!

Húzza be a nyakát, esve már kétségbe,

Súgná már társának: „Állj ki te elébe!”

     De egyetlen sincs ki elébe fordulna,

S?t még a konnektor-lyukba is bebújna.

S mint kisnyulak közé nagykutyát lökének,

Lapítanak csöndben a szilaj legények.

 

Az egyik ifijú társa mögé elbujt.

A Tanár ránézett, s képe elkomorult.

Hogy miért borult el a Tanár orcája,

nem mondta diáknak, az sem tudokálta.

     Hallgattak sokáig, végre a felséges

Tanár unta meg ez a nagy csendességet.

Kinyitotta száját emígyen szólásra.

A többi diáknak szabadulására:

 

„Mégis van egy módon számodra kegyelem:

Kijössz most felelni, és megszerzed jegyem!”

Ezt mondta a Tanár, de nem örült rajta

A kihívott diák, sőt ekképp sóhajta:

     „Jaj, mérthogy énnekem már ez is későn jön,

Bánatos jegyekkel teli ellenőrzőm!”

(De nem merte hanggal mondani panaszát,

Csak néma sóhajok hagyták el ajakát…)

 

„Adok neked én most egy könnyű mondatot…”

S fejből idézett rá egy nagy monológot.

Itt van a monológ, jeles darab maga,

Kevélyen gomolygó mondatrészek hada.

     Az alany megüli a mondat derekát,

Sok cifrított jelző követi nyomdokát,

És a többi mondatrészek ráadásul? –

S ezt kell elemezni, mégpedig kapásbul!

 

„Azt mondjad meg nekem, Fiatal Barátom,

Kinek ajakáról szól ez kazettámon?”

Nézi ám a gyermek, s dehogy veszi észre,

Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe’!

     Fültövét vakarja, s honnan is gondolja,

hogy Deák Bill gyulát magyarórán hallja?

Pedig ismerhetné tanára szokását,

Nemvárt idézetek előrángatását.

 

„Mutasd a füzeted, add ide, hadd látom!

… Ez bévül hiányos, Fiatal Barátom!

Három darab egyes, hogy jól megjegyezzed:

A szóm nem azért van, hogy te elfelejtsed!

     Ám hogyha akarod, lelkedet megváltom,

Hogyha a behozott palacsintát látom!!”

Felderül a gyermek, és dehogy gondolja,

Hogy mit szólal ehhez majd az édesanyja…

 

Lassacskán hömpölyög így a magyaróra,

Ki jelesre felel, ki pedig karóra.

Mígnem a tanárunk hirtelen ráébred:

Az olasz maffiát még nem beszélték meg!

     Ennek szakértője itt ül az osztályban,

Négy esztend?t töltött szép Itáliában,

Látott terroristát s megvadult szurkolót,

Szóval felsőfokon ismeri a digót.

 

„Fiatal Barátom…” – int felé a tanár.

(„Mennyivel jobb is volt, amíg rám nem talált…!”)

De felderül képe, mer úgy fordul a szó:

a jámbor halandó hogy lesz mafioso.

     Erről beszélgetnek immár egész addig,

Amíg a csengőszó-megváltás nem hallik,

És az osztálykönyvet hóna alá csapva

Tanárunk az osztályt immár odahagyja.

 

*

 

És a Tanár cselekvését,

Noha kétség nincs felőle,

Tanusítá a naplóknak

Egy nem szavajátszó őre:

Hogy reggel még a jegyeket

Benne kereste hiába –

Délutánra teleírva,

S minden tanuló lezárva.

 

 

(Budapest-Sasad, 1987 ?sz)

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Nagy Domokos Imre dr.
Szerző Nagy Domokos Imre dr. 19 Írás
1940. január 18-án születtem Budapesten. Sokadik nemzedék vagyok, amelyik publikál, legismertebb az őseim közül nagyanyám, Kosáryné Réz Lola. Érdemben 1970-től jelennek meg írásaim. Elsősorban erdészet-vadászattörténeti szakíróként vagyok ismert, de az utóbbi évtizedekben a szépirodalmat is szorgosabban művelem. Özvegy vagyok, kétunokás nagypapa.