Úgy várlak én, mintha magam
jönnék tűzviharban hozzám.
Ismert út hoz álomtalan
éjben. Pokol és mennnyország.
Ne zörgess rám, kulcsod van még,
lámpát se gyújts, más ne lásson,
csak hallgass meg, ennyi elég
nekem az elkárhozáshoz.
Bűnös vagyok. Nem számít az,
hogyha vérpadot állítasz,
vagy tömlöcbe vetetsz engem.
Ajtómon a zár berozsdáll,
mire megjössz, s magam hozzám
talán már be se engedem.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.12. @ 19:00 :: Seres László