Böröczki Mihály - Mityka : Táj szénaboglyákkal

2010.10.13. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Napfény porzik a boglya-dombokon,

az égett fűre szomjas kék zuhog,

a rét az árokpartig menekül,

a levegőben nyugalom inog,

a föld és ég közé

tűnődő csönd feszül,

s a szerte-széjjel zizzent szénazajban

kaszasuhanásnyi dal van.

Legutóbbi módosítás: 2010.10.13. @ 18:47 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.