Fotó: Alma materem, Nagyvárad
Mérséklődött lendületed, és szerencsédre még időben felhagytál az ábrándozással.
A kedvezőtlen széljárás azonban előhozta lelki fájdalmaid jelentkezését, és olyanná lettél, mint aki nem mer —, vagy fél talán — segítséget kérni környezetétől.
Kevésnek bizonyult erőd, a szegénység és az éhezés felszámolására a világban.
Helyzeted azonban még nem visszafordíthatatlan!
Megmaradtál mégis annyira fiatalnak, hogy azt hinné csak az ember, hogy életkorod miatt nem vagy még büntethető —, de ezt nem azért mondtam, mintha valami bűnöd lenne…
Távolléted miatt sem mondanálak bűnösnek —, bár egyezségünk másképpen szólt, igaz ezt soha nem vetettük papírra —, ami meglehet nagy hiba volt, s talán éppen ezért magunkban kell azt megkeresnünk.
Még mindig olyan szép vagy, és még szebb is talán — igaz kicsikét kerekebb, teltebb — gondolatokkal.
Nem látom most mosolyodat, és ez egy zavaró tényező lehet, viszont lelki ruházatodon még mindig ott vagyok —, s nincs e világnak olyan puha ruhakeféje, melynek segítségével eltávolítható lenne — emlékeimnek pora.
Budapest — 2010. okt. 01.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.16. @ 12:18 :: Bősze Emil Miklós