Elfojtott mondatvég a számon,
apró gondolatok gurulnak a koponyafalnak
testbe sz?tt elmével gömbölyödünk külön ágyon,
s jönnek majd százával csalogánynak.
Takaró csücskén csontos kézzel,
kitárt ölelésre nyílnak a ketté vált karok
hiába duruzsolok, t?lem félnek,
s megint elkotornak a pontatlan válaszok.
Minden vagyonom egy olcsó gondolat,
elszórtam, felették már a bánatos vágányok
itt álltam és elment a gyorsvonat,
s vele Te, mert nézem, ahogyan felszállsz;
én meg mindig lemaradok.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.17. @ 06:05 :: Csonka János