— És legelőször is volt az ősrobbanás.
— Aha, és mi volt az ősrobbanás előtt?
— Hát akkor semmi. Se idő, se anyag.
— És hol volt az a sok semmi, amiből később a végtelen tér és anyag keletkezett?
— Nono, azt egyáltalán nem lehet mondani tudományosan, hogy sok semmi, mert az akkor már úgy nézne ki, mint valami. Ráadásul sok.
— Jó, akkor kicsi semmi.
— Már az is valami. Egyszerűen semmi. Kész.
— Jó, egyszerűen semmi.
— És akkor egyszer csak ősrobbanás kezdődött.
— Hoppá! Az „egyszer csak” az idővel kapcsolatos dolog, azaz egyszer csak lett idő? Aztán ősrobbanás?
— Persze, hát ugye fordítva csak nem lehetett, hogy semmi idő alatt ősrobbant volna, vagy vissza az időben.
— Vissza az időben? Az is idő.
— Ja, akkor az nem.
— De miért lett egyszerre csak idő, meg tér? Miért pont akkor?
— Mert akkor jött el az ideje.
— Az így nem jó. Mert akkor ezzel azt mondjuk, hogy volt idő előtte is, és amikor elkövetkezett az ideje, akkor robbant.
— Nem, nem volt idő előtte, ez teljesen biztos.
— Miért?
— Mert okos emberek megállapították. Azért. Tér sem volt. Se anyag.
— Aha. És akkor a végtelen egyenlő a nullával, azaz az ősrobbanás előtti semmi, meg az utáni végtelen tér és anyag egyenlő?
— Hm, a végtelen nem lehet egyenlő a nullával, azt hiszem, de biztos van megoldás. Gondolkodjunk.
— Hát, ha nekem semmim sincs, és egyszer csak végtelen sok valamim lesz, az szerintem csoda.
— A fizika a csodát nem ismeri. Feldobsz egy fél téglát: leesik. Benyúlsz a konnektorba: megráz. Ilyen érthető dolgokból épül fel. Gondolkodjunk. Például lehet két Világ, az egyikben semmi sincs, a másikban meg végtelen idő és anyag. És akkor egyszer csak az egyikből minden átkerül a másikba egy ősrobbanással.
— És ott marad a semmi.
— Nem marad ott a semmi, mert akkor az valami lenne. Semmi se lesz ott.
— De hát akkor így nincs két Világ, csak egy. A régiből semmi lett. Ráadásul a semmi régi ideje folytatódik az újban.
— Igen, mindig csak egy. A másik pihen. Az idő meg törlődik, és kezdődik a nulláról.
— A semmi ne pihenjen. Ha meg újra kezdődik az idő, az azt jelenti, hogy igenis volt előtte is.
— De az egy másik Világ ideje volt, az nem számít.
— Ja, és vajon hányszor változott már így minden?
— Nem mondtam, hogy változott, csak változhatott.
— És az nem lehet, hogy ez a végtelen Világunk összeér egy másik végtelen Világgal, és az is egy másikkal?
— Marhaság. A tér és az idő is görbül.
— Mint a labda?
— Pontosan, meggörbül és önmagába visszatér. Mint egy labda.
— Ez marha jó, van egy végtelen tér, ami saját magával összeér a végtelenben, és ez az egész a nagy semmibe lett elhelyezve.
— Milyen nagy semmibe, milyen nagy semmibe? Nincs nagy semmi, meg kis semmi, hányszor mondjam. Semmi van! Illetve nincs. És nem lett elhelyezve!
— Akkor elhelyeződött?
— Igen, megcsinálta a saját helyét magának. Kitöltötte a teret.
— A semmiben. Ami nincs.
— Te egy gáncsoskodó, minden kákán csomót kereső ember vagy, egy igazi pszichopata, teljesen megbolondítasz, idáig mindent tisztán értettem, most meg… nem is magyarázom tovább, úgy se értenéd meg.
— Pszichopata? Az te vagy. Engem mániás depresszióval hoztak be.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.19. @ 16:00 :: Torjay Attila