két csontos válla kinyomta
mintha akasztón lógott volna.
mintha akasztón lógott volna.
Azóta…
neki fekete volt a kabátja,
két csontos válla kinyomta
mintha akasztón lógott volna.
Az imát vértelen ajakkal mormolta,
s nem értette miért …Elment,
még élhetne!
– ? is, itt hagyta… itt hagyták –
Pedig tudta:
kit megsuhintott egyszer a halál,
örökre meggörnyed, vagy feláll.
Nézte az eget, a bohókás felh?ket,
mint bodros haszontalan bárányok kószáltak.
Ó, de sokszor!… együtt nézték ?ket,
s találgatták: hová, s merre szállnak…
Ágra cinke röppent; fehér arcocskája,
csepp szén a szeme, sárga a kabátja,
fekete a mellénye, fején barett – oly vidám,
és hangosan kiált:
– jól hallotta,
Hemingwayt?l, az emberi törvényt? –
„…kibírni mindent és menni tovább.
Akkor is, ha már nem élnek benned
remények és csodák.”
Legutóbbi módosítás: 2010.10.19. @ 09:21 :: Jampa drolma
