Már miért is csalt volna meg? A lelke közel volt, tudnám, ha nem így történt volna. A teste meg? Hát, az rosszabb helyekre is eljár. Nem restelli minden nap megközelíteni az illemhelyet – én mégsem próbálom rajtakapni azon, és még csak az hiányozna, hogy elképzeljem!
Mire ez a nagy testiségmánia?! Na, most jól meg lehet kövezni, de, ha jobban belegondolunk, mi mindnyájan meghalunk majd egyszer. Már csak az hiányozna, hogy a testünkre gondoljanak szeretteink! Olyanok leszünk, mint… mint… le sem írom inkább!
…más maradjon meg belőlünk, és más maradjon bennünk másokból.
Hogy ez a megcsalós dolog egészen más?
Igen, lehet. Azért bevallom, csaltam már én is és őszintén mondhatom, nem voltam/vagyok rá büszke. A lelkem máshol volt, a testem meg csak egyszerűen… illemhelytelenkedett.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.21. @ 10:00 :: Kőmüves Klára
