… közös létünk simítón kövez…*
Melletted magányos voltam,
cédrusfa kopár mezőn,
kívül élőn, de belül holtan,
semmiként, mégis létezőn,
Nélküled magányos vagyok,
erdőben megbújó tisztás,
álmodok magamra napot,
s megértem, hiába, nincs más.
Nem tudom már, hol a helyünk,
virtuális világ övez,
olykor jövünk, máskor megyünk,
s közös létünk simítón kövez.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.22. @ 06:55 :: Bonifert Ádám