mintha optikai tuning lenne az ölelés egy mozgó plakáton
megfigyeltelek magamnak,
vagy az ismeretlen szerek szolidan hatnak,
ténfergek benned, egy padra,
bordáid rácsára szédülten ráhuppanva –
milyen kellemes erre. a tüd? a hold s gyomrod fala bársony.
most mesélj, mert figyelek,
tudatodnak feszülök, s mindened tornaszerem;
lassan árnyékomat a k?re,
vetít? lámpás melegében melegszem egy id?re.
mereng? mozdulataid ringatnak álomba, és nevetésed ráz fel.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.24. @ 21:56 :: Szendrői Csaba
